Bükkszentkereszten járt a 8. osztály.

Miután az őszi papírgyűjtésnél 1. helyezést értünk el, nyertünk egy napot is. Így hát egy októberi reggel autóbuszra szálltunk, ami felvitt bennünket Bükkszentkeresztre.

A kanyargós útra többen gyógyszerrel is készültek, ami bölcs előrelátásnak bizonyult! Félórás buszozás után érkeztünk meg a falu határába, innen gyalog mentünk a tisztásra, IV. Béla király emlékművéhez. Valahogy nagyon ősz lett a hegyekben, az eső is szemerkélni kezdett… Felkerekedtünk, és elindultunk a „gyógyító kövekhez”. Ezt a helyet a falubeliek egyfajta kegyhelynek tekintik, Boldogasszony kövének hívják, és még tévéműsor is készült róla. Állítólag az egyes kövek, különös alakú sziklák betegségeket gyógyítanak. A fákra szentképeket szögeztek, a kövek hasadékaiba művirágokat szúrtak az itt járó emberek. Mi is leültünk egy-egy kőre, volt, aki a fákat is átölelte, és percekig csöndben maradtunk. Láttunk olyan felnőtteket, akik már nem először jártak itt, és megmutatták egy rajzon, hogy melyik szikla milyen betegségre jó. Valamiféle kisugárzásról, gyógyító energiákról beszéltek, ezért járnak gyakran ide.

Érdekes volt, bár sokan elgondolkodtak ezen a dolgon. Még egy kicsit bóklásztunk az erdőben, a fiúk kalandvágya mindig elviszi őket felfedező utakra. Vicceket meséltünk, eszegettünk, de sajnos a busz menetrendjéhez kellett igazodnunk. Így hát hazaindultunk a víkendházak ösvényén, és elképzeltük, milyen szép lehet a táj itt télen. Talán majd megnézzük.