Izgatottan készülődtek az 1.a és 1.b osztályosok a 9 órakor induló „mikulásvonathoz” hétfőn (december 11-én) reggel. Egyesek azért, mert még sosem voltak ezen a kiváló rendezvényen. Mások azért, mert tudták, hogy igazi mesevilág vár rájuk, kezdve a vonaton minket kísérő krampuszoktól a lillafüredi meselényekig.

A krampuszok –mint minden évben- most is kedvesek, segítőkészek voltak. Útközben megtanultuk a télapót előcsalogató versikét és rengeteget énekeltünk.

Megérkezéskor rögtön találkozhattunk a Mikulással, aki kedves, meleg hangjával elbűvölte a gyerekeket. Ezután indult minden csapat a különböző állomásokra.

Először Süsüvel, a Kis királyfival, és a kancellárral találkoztunk. Megtanítottuk Süsüt számolni, elmagyaráztuk a Királyfinak, hogy hogyan lehet a mű Süsüt megkülönböztetni az igazitól. S persze mindenki fújta Süsü indulóját: Üdvözöllek dicső lovag…

Másodszor a Mikulás várt minket. Kedves erdei manókkal volt körülvéve, akik azon sopánkodtak, hogy elromlott az ajándék-csomagológép, s nem tudták elkészíteni a mikuláscsomagokat. A gyerekek segítségével ezt is megjavítottuk, s így mindenki boldogan vehette át a csomagot. A Mikulás bácsi szeretettel köszönt el szinte minden gyerektől, kellemes ünnepeket és szép napot kívánva. Még a felnőtteknek is jó érzés volt találkozni vele, s kedves manóival.

Harmadik állomásunkon Dorothyhoz érkeztünk, aki a hidegre fittyet hányva énekelte el nekünk a szivárványos dalt, majd elkísért minket Totóhoz, a Bádog emberhez, az Oroszlánhoz és a Madárijesztőhöz. Mindenkinek megmutattuk, hogy amire igazán vágynak, az bennük van, csak hinni kell önmagukban. Így lett szíve a Bádogembernek, esze a Madárijesztőnek és bátorsága az Oroszlánnak.

Végezetül a Százholdas pagony várt minket. Fülesnek megkerestük a farkát, adtunk neki lufit ajándékba. Felálltunk a színpadra és mindannyian elénekeltünk neki egy szülinapi éneket.

A vonathoz menet megsimogattuk a kecskéket,s bár sietni kellett, mi azért gyönyörködtünk bennük egy kicsit.

Elköszöntünk kedves barátainktól akik odajöttek a peronra, hogy elbúcsúzhassanak tőlünk.

Csak azért örültünk, hogy felszállhattunk a vonatra, mert jólesett megmelegedni egy kicsit, s persze a gyerekek alig várták, hogy kinyithassák a csomagot, s ehessenek –ebéd előtt- egy kis édességet.

Mindenkinek köszönjük, akik segítettek abban, hogy ezek a gyerekek ezen a programon részt vehettek. Csodálatos élmény volt nekik, s nekünk is, felnőtteknek.

Hubicska Zsuzsanna

tanító

A fényképek rövidesen megtekinthetők lesznek a KÉPGALÉRIÁBAN!